A fotóregény műfajának feltalálását az olasz Stefo Reda forgatókönyvíró nevéhez is szokás kötni, aki 1947 elindította az Il mio Sogno (Az én álmom) című fotóregény magazint. Két hétre rá pedig a Bolero film is (Luciano Pedrocchi, Damiano Damiani, Franco Cancellieri) napvilágot látott, vitatva egymástól az elsőbbség jogát. Ezek után sorra jelennek heti, kétheti vagy havilap formában a különböző fotóregények, és több országban is hasonló népszerűségre tesz szert, mint az olaszoknál. Franciaországban például a Nous Deux (Mi ketten) hetilap a népszerűsége csúcsán hetente 1,5 millió példányszámban kelt el.

A teleregények és szappanoperák világát megelevenítő fotó és szöveg együttesek, általában rendkívül kódoltak: mindig van egy szerelmi szál és valamilyen dramatikus esemény, amivel a szerelmeseknek meg kell küzdeniük, végül mindig a jó győz.

A külföldi példákhoz képest, kevés szerelmi történeteket bemutató fotóregényeket találunk a magyar populáris képes magazinokban. Bár több magazinban adtak fel hírdetést színészeket keresve éppen készülő fotóregényhez, de magukat a fotóregényeket nem sikerült fellelni.
A rendszerváltás után több külföldről importált szerelmi történet jelent meg, a köztudatba is a Bravó magazinban közölt történetek és a Kiss kizárólag fotóregényt tartalmazó újsága terjedtek el leginkább.